" Sokszor bunkó vagyok? meglehet. de inkább legyek őszinte bunkó, mint egy kedves álszent. inkább legyen durva és sértő amit mondok, mint behízelgő hazugság! és legyen kevés, de igaz barát mellettem, mintsem sok birka mögöttem. teszek rá, hogy ki mit gondol. aki fontos az tudja az igazságot, a többi meg nem számít.. :) "

" Idővel az ember megérti, mi a különbség a között, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket... és megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel... és hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy... és megtanulod, hogy a egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret... és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel... és megtanulod az utakat mára és mostra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet... a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat félúton... és idővel megtanuljuk, hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is megégethet és elszenesíthet... Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és díszitgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól várod, hogy virágot hozzon... és tanuld meg, hogy tényleg el tud viselni, hogy tényleg van erőd,és tényleg értékes vagy... és az ember csak tanul meg tanul... és idővel megtanulod, hogyha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba... Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad a hibáiddal és nem akar megváltoztatni... de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni... Idővel megtanulod, hogy az igaz barát kevés és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igaziak... Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit meg akartál sérteni... megtanulod, hogy mindenki mondhatja, hogy sajnálom, de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak... megtanulod, hogyha megsértettél egy barátot, valószínűleg soha többet nem lesz úgy, mint régen... Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, amikor hiányozni kezd a régi... Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető... Megtanulod, hogyha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb sokszorosan visszakapod... megtanulod, hogyha sietteted, kényszeríted a dolgokat, nem válnak a reméltté... és megtanulod, hogy a ma a jó, pont ez a perc, nem a holnap... és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal akik körül vesznek, mindig hiányozni fognak azok, a

kik már nincsenek... Idővel megtanulod, hogyha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni... egy sír fölött haszontalan... Megtanulod ezt mind, de csak idővel..." :)

" Mindig azt mondogattam magamnak : megérte. Most jöttem rá, hogy messze nem érte meg, és SOHA TÖBBET nem akarok szenvedni olyan ember miatt, akiről tudom, hogy SOSEM szenvedne értem.."

haha holnap megyek a Forma 1-re. :P

" Ne hagyd, hogy az emberek átgázoljanak rajtad! Ez a te életed. Ha kell valami, merj lépni, és kapd el, mert senki nem fogja tálcán eléd hozni azt, amire vágysz. A jó kislányok mindig a második helyre szorulnak! "

http://www.youtube.com/watch?v=xC7B0pHllUE&feature=g-all-u ♥

" Mire is gondolunk, amikor azt mondjuk valakire, 'Pótolhatatlan' nagy P-vel. Arra gondolunk, hogy maga a személye, az ember hiányozna nekünk, ha egy nap elmenne, és soha nem jönne vissza? Nem, itt másról van szó. Az emlékek hiányoznának? Vagy a nevetése? Amit mond? Nem, szerintem az hiányozna, amit érzel, miközben vele vagy. Az érzést nem tudnád pótolni. Egy embert lehet pótolni. Az érzést.. na azt már nem."

" Ha azt mondom szeretlek, hidd el kérlek! Ha azt mondom utállak, csak azért mondom, mert megbántottál. Ha azt mondom, megőrülök érted, elhiheted, mert ezt érzem. Ha azt mondom nem érdekelsz, csak bántani szeretnélek, mert te is megtetted. Ha azt hiszed nem szeretlek, akkor rosszul hiszed, mert minden kis porcikádat imádom. Ha azt hiszed más érdekel, megsúgom, hogy nem így van, csak féltékennyé akarlak tenni. Ha ellenzem azt, amit teszel, az nem azért van, mert meg akarom mondani, hogy hogyan élj, hanem azért mert féltelek."

" Néha bár látnám a dolgok végét.. Akkor tudnám, hogy ki kell-e tartanom melletted, vagy csak engedjelek el mindent, mielőtt túl magasra szárnyalnék.."

te azt se tudod miről beszélek. :(

" Mindenkiben Téged kereslek. Tudod, amikor valaki köszön nekem, elképzelem, hogy helyette Te állsz ott. Amikor valaki próbál nekem segíteni, de én elutasítom, azt kívánom, bárcsak inkább Te akarnál segíteni. Vagy amikor összefutok egy régi ismerőssel az utcán, és beszédbe elegyedek velük, a fejembe csak az megy, hogy Veled miért nem tudok soha összetalálkozni. Ha egy fiú próbál közeledni felém, elutasítom, mert ő nem olyan mint Te. Tudod, az apró mosolyokban is Téged látlak, tudod, néha már kezdelek igazán elfelejteni. De aztán jön valaki más, akinek Miattad nem tudok esélyt adni. Tudod..., nem igazából fogalmad sincs az egészről. Te nem tudod milyen valakit úgy szeretni, hogy közben mindennap azzal szembesülsz, hogy Ő maga nem lehet a tiéd, csupán az emléke. Te nem tudod,hogy milyen rossz mindennap ráébredni, hogy akárkivel hoz össze a sors, csak Téged látlak benne." :(

" Összeomolhatsz, panaszkodhatsz, sajnáltathatod magad évekig. De egyet jegyezz meg, ez a te életed, és most zajlik könyörtelenül egyfolytában. Éveket pazarolsz olyan dologra, amitől még szarul is érzed magad. Mert az idő nem áll meg a kedvedért, nem árja meg, míg talpra állsz. Minél hamarabb lépsz túl rajta, annál több időd marad, hogy egy olyat találj aki megérdemel téged!"

:(

" Nem olyan pasit akarok, akinek barátnő kell...

hanem olyat, akinek ÉN kellek.."

" Azokon a napokon, amikor éppen csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. Azokon a napokon, amikor rám mosolyogtál, úgy éreztem, nincs lehetetlen. Azokon a napokon, amikor beszélgettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a zuhany alatt, nevettem a testvéreim faviccein, és ezerszer meghallgattam a dalt, amit Te mutattál. Azokon a napokon, amikor hozzám értél, bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt, elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem, míg a könnyem is kicsordult. Azokon a napokon, csak Miattad, tényleg önmagam voltam!"

- Mit csinálnál ha azt mondanám, hogy soha többé nem találkozhatunk?

- Nem hinném el...

- De ha tényleg ez lenne a helyzet.. mit csinálnál?

- Rávennélek, hogy maradj..

- És ha nem maradnék?

- Veled mennék.

- Ha meghalnék?

- Utánad mennék.

- Komolyan?!
- Igen. Te mindig támogatsz, ha szerelmi bánatom van, ha gondok vannak a családommal, vagy ha összeveszek valakivel. Miattad vagyok jókedvű. Miattad bírtam ki mindent ami velem történt. Miattad tudok mosolyogni. Nem tehetem meg veled, hogy cserben hagylak. Meg persze túl sem élném Nélküled. Nincs olyan, hogy csak én. Nekem te már a részem vagy, mióta mindent tudsz rólam. És ha elakarnál tűnni, ne is álmodj róla, hogy sikerülni fog, mert ha kell akkor a föld alól is előáslak, mert a legjobb barátnőm vagy...! ♥

ŐK tényleg IGAZ barátok.

" Átlagos barát / legjobb barát :

egy átlagos barát még sosem látott sírni téged. az igazi barátnak mindig ott van a válla, hogy kisírd magad rajta. egy átlagos barát nem tudja a szüleid keresztnevét. az igaz barát, még a szüleid mobilszámát is tudják. egy átlagos barát szuper ajándékkal állít be a szülinapi bulidra. az igaz barát segít a buli előkészületeiben és a romeltakarításban. egy átlagos barát utálja, ha olyankor hívod, mikor már lefeküdt aludni. az igaz barát letol, hogy miért hezitáltál felhívni. egy átlagos barátnak beszélhetsz a gondjaidról. az igaz barát segít megoldani őket. egy átlagos barát vendégként viselkedik nálatok. az igaz barát kinyitja a hűtőt és kiszolgálja magát. egy átlagos baráttal vége a barátságnak egy nagyobb veszekedés után. az igaz barát úgy gondolja, addig nem is igazi a barátságotok, amíg igazán össze nem vesztetek egyszer.! "

huu csajok. ez a hét úgy kb tönkretett. :D az egész nyár remélem ugyanilyen lesz, mint ez az 5 nap! :P még nagyon sok ilyet akarok..! :)

nem tudom mit nem láttok BENNE..

" Olyan lány vagyok, aki folyton szanaszét hagyja a dolgait. Örökké elveszítem például a hullámcsatjaim. a kulcsom. a fülbevalóm párját. néha úgy érzem a fejemet is... de ez még csak a kezdet. folyton azon kapom magam, hogy elvesztegetem az időm, nem csak perceket, de napokat, heteket, hónapokat... bár még ezt az érzést is tudom kezelni valahogy. de a tudat, hogy egyszer Téged is elveszítelek... tudod, szokták mondani, hogy néhány érzés igazi 'csendes gyilkos'.. lassan kínoz, szinte megfojt... na ez pont ilyen. ez egy olyan érzés, amivel egyszerűen képtelen vagyok megbirkózni...! "

megkérhetnélek?!

" Megkérhetnélek valamire? Ha majd legközelebb megint úgy döntesz, hogy a saját érdekedben keresztül nézel rajtam, volnál szíves előre figyelmeztetni?! "

" Nem kell minden alkalommal a buli lelkének lenned. Nem kell mindig más pasival smárolni és az sem mérvadó, hogy milyen rövid a szoknyád. Nem kell a feleseket egymás után meginnod, nem ettől leszel te a legmenőbb csaj, mert soha nem mondasz nemet a piára. attól leszel olyan lány, amilyen lenni akarsz, ha azt teszed, amihez kedved van. nem számít, ha nem úgy csinálsz mindent, ahogy elvárják tőled. tedd azt,ami neked jó.ha szeretsz valakit legyél vele, és ne azzal aki először rád mosolyok és reggel ugyanezzel a mosollyal hagy el. mert semmit sem muszáj. csak légy önmagad, és ha jó úton vagy ne fordulj vissza többé."

" Voltak kedvenc napjaim, de volt egy igazán fontos nap.

Voltak kedvenc csókjaim, de volt egy ami a legédesebb.

Voltak kedvenc öleléseim, de van egy ami melegebb mindegyiknél.

Voltak kedvenc pillantásaim, de van egy szempár, ami örökre megigézett.

Vannak kedvenc embereim, de van egy, akihez minden emlékezetes kötődik."

bele szerettem

" Csak úgy jött... Magától... Csak az életem bolygatta fel. Mindössze felforgatta az életem! Jött, látott és győzött. Elvarázsolt. Már az első pillanatban. Megláttam azokat az igéző szemeket, és elvesztem... Elvesztettem az irányítást az eszem fölött. A szívem vitt... a karjaiba. Egyenesen a karjaidba! Újra azok a szemek... És az ajkai már az enyémeket érintették... Az a csók... Mintha nem varázsolt volna még el eléggé... Majd a fülembe suttogott... Nem is emlékszem, mit. Nem volt fontos. Csak a varázslat. Ami körülöttünk volt... Elveszítettem az eszem. A szívem pedig beleszeretett a szemeibe. És a csókjába... Beleszerettem. Az első percben azt hiszem... "