Nem az az igazi férfi, aki megküzd érted egy sárkánnyal, hanem az aki kitart melletted, mikor te magad vagy a sárkány! :)

Szeretnék visszamenni az időbe, kezet rázni azzal az emberrel, aki valaha voltál, és elsétálni magasba emelt középső ujjammal, ami annak szól, aki most vagy.

 

Tiszta lappal lehet csak újrakezdeni valamit, mert ahogy múlik az idő, már nem fontos, hogy mi, miért történt, a dolgok egyszerűen csak voltak, és kész. Egy idő után már nem érdekes, hogy ki volt a hibás, nem elemezhetünk ki mindent százszor, hogy "Ki miatt? Miért? Hogyan?" alakultak így a dolgok. Tudod, kedvesem, néha érdemes egy pillanatra  elfelejteni ezeket a kérdéseket, hisz rég elveszett a jelentőségük. Néha félre kell dobni a büszkeségünket, belátni, hogy mindketten hibásak voltunk és megtanulni kimondani : Köszönöm, hogy voltál, hogy vagy és leszel. 

 

Minél mélyebbre kerülsz, annál jobban értékeled majd a magasat. Minél jobban fázol, annál jobban fog esni a melegség. Csak az tudja igazán értékelni a jót, aki a rossznak minden skáláját végigénekelte. Érezd át a negatívot, értékeld, fürödj meg benne. És ha minden porcikád érzi már, a csontodig hatolt, akkor vagy újra felkészülve a napfényre, akkor nem fogja égetni a bőröd. Bármilyen forró is lesz, sütkérezni fogsz benne. 

Ha valaki beakar lépni az életedbe, lépjen be. Ha valaki kiakar lépni az életedből, lépjen ki. Azt ne engedd, hogy az ajtóban álljon.. Útban van.

 

Wien with them. :)

Amikor önmagad előtt is titkolsz egy érzést, elrejtve elméd leghátsó zugába, akkor tudhatod, hogy valójában az az érzés erősebb nálad. 

 

Ne a múltja érdekeljen, hanem az, hogy kivé válik melletted. Hogy szeret,  és hogy téged választott. Nem véletlenül a múltja a múltja. Valamiért megvált tőle, elbúcsúzott, maga mögött hagyta, ahogyan azt te is tetted a tiéddel. A boldogság egyik titka talán az, hogy nem hántorgatjuk fel a múltat, és megtanulunk a pillanatban élni, és azzal foglalkozni. Nem azon agyalni, hogy mi volt a múltban. Egyébként is : felesleges. Megtörtént, elmúlt, az egyetlen dolog, amit szebbé tudsz tenni a most. 

 

Szerelem. A napokban rájöttem valamire. Az ember csak akkor szerelmes, ha valami elérhetetlen után vágyódik. És most nem plátói szerelemre gondolok. Az más. Arra gondolok, amikor nem tudod megfejteni a másikat, nem tudod ő mit gondol, érez, de azt tudod, hogy van valami. Aztán mégsem történik semmi. Eltervezel valamit, megálmodsz pillanatokat, találkozásokat, mondatokat, vallomásokat, csókokat, öleléseket, és nem történnek meg. Soha sem az történik, amit eltervezel. És ilyenkor mit érzel? Hatalmas csalódást. Összetörsz, lehet, hogy nem tudatosan, de folyton csak azt kérdezed magadtól és az élettől - miért nem történik meg végre egyszer úgy, ahogyan én elterveztem. Annyira boldoggá tenne. De ez nem az élet. Az élet kiszámíthatatlan, soha nem tudod mi a terve, egy biztos : nem az, amit te elterveztél. Ne tervezz. Semmi értelme, csak magadat kínzod vele. És addig is, élj a pillanatnak, mert hidd el, előbb, vagy utóbb,mindenre fény derül, lehet, hogy hetekkel, lehet, hogy évekkel később jössz rá a dolgok értelmére és fejet hajtasz az élet felett, mert lehet, hogy abban a pillanatban életmentő lesz számodra. 

 

Idegenek vagyunk, közös emlékekkel.

 

A busz, amin ültem egyre távolabb vitt a férfitól, akit annyi ideje szerettem. Azt hittem, ha egyszerűen felszállok, ülök és nem gondolok semmire, egyszerre elmúlik minden amit valaha éreztem. Nos, tévedtem. Az ablaküvegen át bámultam, ahogy minden egyre távolabb kerül tőlem. Minden, kivéve az érzéseimet. 

 

Ne hagyd, hogy valaki a mindeneddé váljon, mert ha őt elveszíted, akkor nem marad semmid.. 

 

Ilyenek vagyunk. Tudjuk, hogy nem lehet, és mégis akarjuk. Tudjuk, hogy fájni fog, mégis belesétálunk. 

 

Nem érdemled meg a könnyeim... 

 

Semmit ne erőltessünk... A lényeg, hogy minden megy magától és minden idővel bekövetkezik. Ha nem az életünkbe való és mi mégis megtartjuk, akkor is ki fog esni egyszer, csak később. Ha oda való és elküldtük, úgyis visszatér. Szóval nincs olyan, hogy jó vagy rossz döntés. Aki az életünkbe való, az ott lesz, aki nem, az egyszer eltűnik.