Hogy ölj meg valakit : 
Fogd meg a kezét, majd soha többé ne érintsd meg. Nézd őt egész nap, majd egyszer csak soha többé ne nézd..

 

Nincs olyan nap, amikor ne jutnál eszembe..

 

Mindenki azt látja, milyennek mutatod magad, s csak kevesen értik, milyen vagy valójában..

 

Az érzés, amikor eszedbe jut, ahogy rádnézett...

 

Nem akarom tudni, hogy mit csinálsz, ha mással vagy..
 

Belegondoltál vajon már abba, hogy egy emberbe hányszor tudsz újra beleszeretni? Hányszor érezheted azt a kapcsot kettőtök között, még akkor is, ha évek múltak el úgy, hogy nem találkoztatok. És mégis. Te élted a világodat és ő is. Máshol, máshogyan, mással, mégsem érdekelt ez téged, ahogyan őt sem. Mert ez más, sokkal másabb kapcsolat, mint az összes többi. Lehet szeretni valakit távolról és lehet szeretni valakit közelről. És a barátság... Hányszor bocsájtottál meg ugyanannak az embernek, még akkor is, amikor tudtad, hogy megváltozott és akárhogyan is szeretnéd visszakapni a régi énjét, nem fogod már tudni. Mégsem adtad fel, mert egy olyan kapcsolatért tartottál ki, amiben hittél és hiszel a mai napig. De egyszer besokallsz és elengedsz mindenkit az életedből. Búcsúzol, de nem örökre. Sosem örökre köszönünk el egymástól, mert a véget nem érő kapcsolatok ilyenek. Bár néha kifürkészhetetlen utakra kerülünk és mérföldes távolságokra egymástól, mégis lesz egy pont, egy kiindulási pont, ahová visszatérünk, mert valami visszahúz. Az örökké vándorló szívünk...

 

Soha nem kellett volna ennyit jelentenie nekem..

 

Pótolhatatlanok vagyunk, de nélkülözhetőek.

 

Amikor a szemébe néztem, ő pedig elmosolyodott. Ez az, amit mégegyszer szeretnék. Az életem hátralevő összes napján. Megölelni és többet soha el nem engedni. Vigasztaljon meg, ha szomorú vagyok, vidítson fel. Sétáljunk együtt. Aludjunk együtt. Erre vágyom. Ezt akarom. 

 

Szeretnéd, hogy minden a régi legyen, de közben tovább akarsz lépni..

 

Ostobaság sajnálni azt, ami sohasem volt.

 

Mindenkinek annyit érsz, amennyit tesz érted..

 

Gondolsz még néha rám vagy már elfelejtettél?

 

A legrosszabb érzés nem a magány, hanem az, hogy akit te sosem tudnál elfelejteni, megfeledkezik rólad.

 

A sikeres nő az, aki erős alapokat tud építeni azokból a téglákból, melyeket mások hozzávágnak.

 

Hiányzik az, ami nem is létezett soha..

 

Én voltam, akinek minden nagyon fájt, és én az, aki senkinek se fájtam.

 

Gondoltál már arra, hogy minden okkal történik? Szomorú vagy, hogy majd később boldogabb legyél, elengeded, hogy majd később mást szerethess, és elfelejted, hogy majd később újra mosolyoghass.

 

Amikor egy ajtó bezárul, kinyílik egy másik. De sokszor olyan sokáig bámuljuk sajnálattal a zárt ajtót, hogy nem vesszük észre azt, amelyik nyitva van.

 

Szétesni könnyű, és önmarcangoló életet élni sem nehéz, a sírásról már nem is beszélve. De kihúzni magunkat, túllépni a hibán és továbbmenni? Na, ez az, ami baromira kemény meló, viszont nagyon megéri.

 

Szemtelen mosolyodnak adtam el a lelkem...