" Kíváncsi lennék, vajon mit érez, mire gondol, mikor meglát. vajon átfut az agyán, hogy ha nem dobott volna el magától, ha nem lett volna ilyen ostoba, hogy eldobja magától azt az embert, aki a világon legjobban szereti... akkor most az ő oldalán sétálnék..?! megbánta?! csak néz rám szótlanul, s én próbálom megfejteni, mire is gondolhat... a szemét fürkészem hátha elárul valamit. de lesüti a szemét, kerüli a tekintetemet. talán fél, hogy elárulná magát... de vajon mit árulna el a szeme?! talán azt, amire eddig vágytam. a megbánást?! a szeretetet?! a hiányt?! nemtudom. csak az, hogy még mindig fontos, hogy megértsem őt, hogy megfejtsem a titkait. mert akkor TALÁN... megbocsáthatom neki azt, hogy elhagyott. de amíg nem értem, nem tudom az okot, addig nem lehet.! "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése