- Nemtudom.
- Miért nem?
- Nem vagyok biztos.
- Kételyek?
- Azok.
- Akkor mit érzel?
- Ez bonyolult. Néha hiányzol, nem bírom ha nem vagy Velem. Szükségem van a jelenlétedre még ha nem is nézek Rád. Néha ellöklek, mert félek. Megijedek Tőled, pedig nem bántasz. Néha futnék Veled akármeddig, akárhova, csak hogy együtt lehessünk. Néha úgy érzem nem jó, ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat és lehet, hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem, csak elsétálok... Nem tudok soha haragudni Rád úgy igazán. Pedig lehet, hogy olyat tettél, amire másnak már nem jutna a bocsánatomból. Néha ha Rád gondolok sírok, nevetek, néha ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű, de nem.. Ez bonyolult.
- Akkor szeretsz?
- Azt hiszem.. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése