2013. május 17., péntek
Folyamatosan eltöprengek, hogy van-e értelme...Csak gondolkodok, mást nem teszek, de az a baj, mindig odajutok, hogy szeretem. Miért? Bárcsak tudnám... Eddig jobban akartalak szeretni, mint most. Most nem akarlak, nem csak azért, mert nem érdemled meg, hanem mert belepusztulok, hogy nem tudok másra nézni... Hiába nézek rá akárkire, NEM látok benne semmit, nem érzem, hogy meg kéne szereznem. De ha Rád nézek meglátom a mindent. :) Annyira nem érdemled meg pedig... annyira, de annyira, meg kéne, hogy vesselek. De közben meg annyira imádlak, megőrülök érted. Még ha megcsalsz is megbocsájtom, mert olyan hülye vagyok, hogy nem tudok nélküled élni. De ha tudnék se akarnék... mert mindenhogy szeretlek, bármit teszel, bármit mondasz, mindenképp odavagyok érted.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése