2013. szeptember 29., vasárnap
2013. szeptember 23., hétfő
Szerelem - csupán egy érzés, mégis annyi mindent jelent. Csak egy másik ember kell hozzá, mégis olyan nehéz megtalálni és megtartani azt, amit adhat.
Szerelem - annyi kínnal és fájdalommal jár, mégis vágyunk arra, hogy magunkénak tudjuk, hogy érezzük... hogy valakit annyira szeressünk, hogy az életünket adjuk érte, hogy valakiben annyira bízzunk, hogy megosszuk vele legféltettebb titkainkat. Kín és öröm, fájdalom és boldogság, remény és beteljesülés. Ellenkező dolgok, melyeket mindenki tapasztalt már. Ez a szerelem, valakinek összejön, valakinek nem. Mérhetetlen boldogságot tudhat magáénak az, aki szeret, s viszont szeretik. Számára az élet maga a mennyország. Viszont a poklot járja meg az, aki szeret, de nem szeretik. Tudja, hogy nem szabadna, hogy lehetetlen és reménytelen, de mégis szeret és vágyakozik, mert a szíve mélyén a remény mindig ott lakozik.
Szerelem - annyi kínnal és fájdalommal jár, mégis vágyunk arra, hogy magunkénak tudjuk, hogy érezzük... hogy valakit annyira szeressünk, hogy az életünket adjuk érte, hogy valakiben annyira bízzunk, hogy megosszuk vele legféltettebb titkainkat. Kín és öröm, fájdalom és boldogság, remény és beteljesülés. Ellenkező dolgok, melyeket mindenki tapasztalt már. Ez a szerelem, valakinek összejön, valakinek nem. Mérhetetlen boldogságot tudhat magáénak az, aki szeret, s viszont szeretik. Számára az élet maga a mennyország. Viszont a poklot járja meg az, aki szeret, de nem szeretik. Tudja, hogy nem szabadna, hogy lehetetlen és reménytelen, de mégis szeret és vágyakozik, mert a szíve mélyén a remény mindig ott lakozik.
Hamarosan eljön az a nap, hogy nem fogok emlékezni a pontos vonásaira ; arra a vadító illatra, amit ő árasztott ; arra a szenvedélyes tekintetre, amitől annyira elolvadtam. Hamarosan elérek arra a pontra, hogy nem érdekel mi történik vele, hogy kivel van és mit csinál, sem pedig az, hogy vajon gondol-e rám ebben a pillanatban. Már nem várom, hogy betoppan az ajtón, és azt mondja, hogy 'szia édes, megjöttem.' És bár még hiányzik a csókja és az ölelése, de azt hiszem továbbra is képes leszek nélküle élni. Túl tudom magam tenni rajta. Azt hiszem...
2013. szeptember 22., vasárnap
Lehet, hogy nem lesz időm levelet írni mert nagyon lefoglal, hogy ne meneküljek az élet elől. Ha ez lenne az utolsó levelem, kérlek ne feledd, már a gimi előtt rosszul voltam és te segítettél. Talán nem tudtad min megyek keresztül és nem ismertél senkit, akivel ugyanez történt, de miattad úgy éreztem, nem vagyok egyedül. Tudom vannak akik szerint az ilyesmi nem történhet meg. Akik elfelejtik milyen volt 16 évesnek lenni mihelyst túl lépnek rajta. Az egészből csak történetek maradnak, a képek megfakulnak, mi pedig mások apja és anyja leszünk. De most ez még nem a múlt. Mindez most megtörténik. Itt vagyok és nézem őt.. olyan gyönyörű. Látom.. látom a pillanatot amikor nem csak szomorú történet vagyok... élek. Felállok, a fények világítanak és eláll a lélegzetem. A dal szól, a kocsi száguld.. elől a barátaim akiket szeretek és abban a pillanatban esküszöm nincsenek korlátok. / The perks of being a wallflower./
Beleszakadhat a szíved, sőt, bele is fog, ha folyton csak adsz és vissza sem kapod a másiktól - figyelmet, törődést, a szeretet. Persze, nem azt kell nézni, hogy mit kapsz cserébe, az Élet úgyis visszaadja valahol, de érdemes odafigyelni magadra. Arra, hogy vajon mikor tolod az energiát feleslegesen, és mikor van az, hogy már figyelmet sem kapsz? Csináld csak, de egyszer azon kapod majd magad, hogy szép lassan elfogysz. Adnál, de nincs miből. Mosolyognál, de nem őszinte. Olyankor kell átgondolnod : vajon kiknek adtál pillanatot? Ugyan ki volt az, aki értékelte, becsülte, mert nem kell több. Csak ők. Persze nem kell visszaadni, nem is ez a lényeg. Sok energiát, figyelmet, szeretetet, amolyan igazán szívből jövőt, őszinte érdeklődést adhatsz bárkinek, adj is. Elvárások, félelmek, görcsösség nélkül. A kérdés csak az, hogy mikor veszed észre, hogy a másikat valójában nem is érdekled, és mikor képzeled azt ennek ellenére is, hogy ez nincs így. Mert van amikor olyanoknak adsz energiát, akik valójában magasról tesznek rád és a mosolyaidra. Te vajon kire szánod a napjaidat, a pillanatokat? Gondold meg. Érték.
2013. szeptember 20., péntek
2013. szeptember 19., csütörtök
Örülj neki, ha fáj. Megváltoztat, megerősít, bátrabbá tesz. Csak egyszer kell erőt venni magadon, onnantól menni fog. Aztán megfogod tudni, hogy mindenen túl tudod magad tenni.. És lehet, hogy most kiszakad a szíved a helyéről, de tudod, csak most kell átvészelned... Csak ma, csak holnap... Amibe ma belehalsz, holnap már nem fáj.
2013. szeptember 11., szerda
2013. szeptember 10., kedd
2013. szeptember 8., vasárnap
2013. szeptember 7., szombat
Egyszerre minden megváltozik. Magunk mögött hagyjuk a múltat, és sebes száguldunk az ismeretlen felé. A jövő felé. Távoli helyekre utazunk, hogy megpróbáljuk megtalálni az utunkat. Vagy megpróbáljuk elveszíteni önmagunkat és otthon keresünk élvezetet. A bajok akkor kezdődnek, ha nem vagyunk hajlandóak változtatni és ragaszkodunk a régi szokásainkhoz. De ha túlságosan is ragaszkodunk a múlthoz, a jövő talán sosem jön el.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)