Dalcsi

Lehet, hogy nem lesz időm levelet írni mert nagyon lefoglal, hogy ne meneküljek az élet elől. Ha ez lenne az utolsó levelem, kérlek ne feledd, már a gimi előtt rosszul voltam és te segítettél. Talán nem tudtad min megyek keresztül és nem ismertél senkit, akivel ugyanez történt, de miattad úgy éreztem, nem vagyok egyedül. Tudom vannak akik szerint az ilyesmi nem történhet meg. Akik elfelejtik milyen volt 16 évesnek lenni mihelyst túl lépnek rajta. Az egészből csak történetek maradnak, a képek megfakulnak, mi pedig mások apja és anyja leszünk. De most ez még nem a múlt. Mindez most megtörténik. Itt vagyok és nézem őt.. olyan gyönyörű. Látom.. látom a pillanatot amikor nem csak szomorú történet vagyok... élek. Felállok, a fények világítanak és eláll a lélegzetem. A dal szól, a kocsi száguld.. elől a barátaim akiket szeretek és abban a pillanatban esküszöm nincsenek korlátok. / The perks of being a wallflower./