Dalcsi

"Az ember ott van, ahol a figyelme. Ha a sebre figyelsz : ott vagy. Ha a szomorúságodra : ott vagy. Ha valami nagy csalódás ért, veszteség vagy hűtlenség, figyelmed a csalódásnál időzik, és energiával táplálja az érzéseidet. Újra és újra ismétli magában, kiszínezve, és képzelettel tovább szőve az eredeti élményt. Sajnálod magad, siratod magad, s betölti egész lelkedet a szürke-lila düh, komorság és keserűség. Az érzéseink nem önfenntartóak. Szükségünk van energiára. Tápanyagra. Éltető vérre. Figyelemre. Egész lényünket eluralhatja a rosszkedv - és észre sem vesszük, hogy ezt mi magunk tápláljuk. 
Nem jó szenvedni. De néha szeretünk, mégis. Érzelmeink legyőzik öntudatunkat. Főleg akkor, ha nem vagyunk önmagunk urai. "
/ Müller Péter /