Amióta csak létezel azzal foglalkozol, ami nincs. A hiánnyal. Mindig akarsz valamit, vagy valakit : csodálatot, társat, pénzt, hatalmat pusztán csak azért, mert azt hiszed, hogy épp az kellene a boldogságodhoz. Megfigyelted már, hogy amint megkapod, azonnal elkezdesz rettegni az elvesztésétől? Rögtön vége a megkapás örömének. S innentől kezdve újat akarsz, hogy pótold a hiányt, a vélt boldogság hiányát. Mondd mióta futod ugyanazt a kört?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése