idézetes oldal. :)

http://www.facebook.com/pages/Paradisee/295338403906212
csináltunk egy idézetes oldalt barátnőmmel. akinek van kedve és ideje, az nyugodtan nézegesse és lájkoljátok! :) címe : Paradisee
köszönöm szépen előre is! :) 

" Egy ideig futni fog utánad, de elérkezik majd a nap, amikor abbahagyja.. Túl fog rajtad jutni. És pontosan abban a pillanatban azt fogod kívánni, hogy bárcsak hagytad volna, hogy elkapjon.."

" 'Ha szeretsz valakit engedd el, s ha ő is szeret téged, akkor majd visszajön hozzád.' - biztos mindannyian ismerjük már ezt a mondást. De belegondoltunk már abba mekkora baromság ez?! Ha szeretünk valakit, nem engedjük el, egyszerűen nem adjuk fel ilyen könnyen! Ha megtesszük, ha elengedjük ( ráadásul ilyen indokkal ) , akkor ne csodálkozzunk, ha a másik aztán soha többé nem tér vissza hozzánk.. hiszen joggal gondolhatja : ' ha igazán szeretett volna, nem engedett volna el.' " 

kételyek.

" - Szeretsz? 
- Nemtudom.
- Miért nem?
- Nem vagyok biztos.
- Kételyek?
- Azok. 
- Akkor mit érzel?
- Ez bonyolult. Néha hiányzol, nem bírom ha nem vagy Velem. Szükségem van a jelenlétedre még ha nem is nézek Rád. Néha ellöklek, mert félek. Megijedek Tőled, pedig nem bántasz. Néha futnék Veled akármeddig, akárhova, csak hogy együtt lehessünk. Néha úgy érzem nem jó, ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat és lehet, hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem, csak elsétálok... Nem tudok soha haragudni Rád úgy igazán. Pedig lehet, hogy olyat tettél, amire másnak már nem jutna a bocsánatomból. Néha ha Rád gondolok sírok, nevetek, néha ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű, de nem.. Ez bonyolult.
- Akkor szeretsz?
- Azt hiszem.. " 

eszköz.

" Ragaszkodtam hozzád, mégis éreztem, hogy el löksz..
A szívem neked adtam, de az számodra csak eszköz.." 

mindketten tudjuk..

"Mindketten figyelmen kívül hagyjuk egymást és úgy teszünk, mintha a másik nem létezne, de legbelül tudjuk, hogy ennek nem így kellett volna történnie.."

" Kíváncsi vagyok mit gondolsz, amikor megpillantasz. Illetve... gondolsz egyáltalán rám? Vagy én is csak épp olyan vagyok a szemedbe, mint a többi ember? Talán mosolyogsz egy kicsit, amikor meglátsz. Talán sikerül néha egy kis boldogságot csalnom a napjaidba. Talán szereted, ahogy a vicceiden nevetek. Talán a Te szíved is ugyanúgy megdobban ilyenkor, ahogy az enyém. Talán... remélem így van." 

" Lehet, hogy szerettél volna, ha ismertél volna. Ha ismerted volna a gondolataimat. Ha végig sétáltál volna az álmaimon és az emlékeimen... Igen lehet, hogy szerettél volna. Ha csak rászántad volna az időt.." 

örökké!

"Gőzöm sincs, hol leszünk majd 20,40,50 év múlva. Nem tudom kivé válunk. Nemtudom, hogy képes leszek-e neki megadni mindazt, amire vágyik. Millió dolog van, amiről fogalmam sincs. De egy dolog holtbiztos : hogy szeretem Őt, és szeretni is fogom. Hajnaltól napnyugtáig, az életem végéig! "

Az egyik legjobb barátnőmnek a világon :
" Néha be kell érni azzal ami van. El kell engednünk bizonyos személyeket az életünkből, tovább kell lépnünk. Nem a régi beszélgetéseket, naplót kell olvasni, hanem kezdeni kell egy új fejezetet amibe az Ő neve nincsen többé benne, csak azoké akik megérdemlik, hogy ott legyenek. Nem érdemes olyas valakire pazarolni az időnket, aki nem becsül meg, semmibe néz. Ébresztő! Hisz sokkal jobbat is érdemelsz! Fogsz találkozni valakivel egyszer az életed során, akinek nem csak picsaruhába fogsz tetszeni és magassarkúba, hanem melegítőbe is. Akit nem fog érdekelni a súlyod, hogy 2 kg-al nehezebb vagy könnyebb vagy. Lefogja szarni a kis szépséghibáidat. Tökéletesnek fog látni, mert az is vagy! De a legfontosabb : sokkal jobban fog szeretni téged, mint ahogy Ő szeretett! És akkor majd végül rájössz, hogy mekkora egy idióta voltál, hogy foglalkoztál Vele és tönkretetted magad Miatta, miközbe Ő végig meg se érdemelte ezt!" 

" Talán sose fogod elmondani nekem, hogy miért történt így, ahogy történt.. Talán sose fogom megérteni, hogy miért nem voltam neked elég... Talán sose leszek már veled, mint ahogy eddig sem... Talán túl kevés vagy nekem... Talán másra van szükségem... Talán másra van szükséged... Talán sose szerettél... Talán ezekre a kérdésekre már sose kapok választ. De tudod mit?! Nem fogok a bábod lenni SOHA TÖBBÉ! Nem fogok csak neked megfelelni! Nem leszek csak veled! És tudod, hogy miért?! Mert rájöttem, hogy te kevesebb vagy, mint amit én érdemlek! " :) 

" Még mindig RÓLUNK beszélnek, miközbe a MI már rég nem is létezik... " 

szeretlek!

" A veled töltött idő ráébresztett arra, mi hiányzott eddig az életemből. Minél többet vagyunk együtt, annál inkább Veled képzelem el a jövőt. Ezt korábban senkivel kapcsolatba se éreztem! Sőt, lehet, hogy nem is fogom. Mielőtt megismertelek SOHA nem voltam szerelmes! Bolond lennék, ha nem küzdenék Érted! " 

" Eldobtad őt. Eldobtad azt a lányt, aki bármit és mindent megtett volna érted. Eldobtad azt a lányt, aki mindenét neked adta és bízott benned. Eldobtad azt a lányt, aki elküldött magától mindenki mást, mert bebeszélte magának, hogy nem bízhat bennük. Eldobtad azt a lányt, aki az egész világot Benned látta. Eldobtad azt a lányt, aki keresztül ment a poklok poklán, hogy veled lehessen. Eldobtad azt a lányt, aki hajlandó volt várni, ameddig csak kellett, csak hogy a tiednek hívhassa magát. Eldobtad azt a lányt, aki még mindig akart téged, miközben Te semmiként kezelted. Eldobtad azt a lányt, aki aki hónapokat töltött reménykedve, hogy ti ketten végül együtt lesztek. Eldobtad azt a lányt, aki sokáig fent maradt, azon izgulva, hogy vajon jól vagy e. Eldobtad azt a lányt, aki továbbra is annyi mindent megtett Érted, még ha tudta is, hogy semmit nem kap cserébe. Eldobtad azt a lányt, aki nem hallgatott azokra, akik rosszat mondtak Rólad. Eldobtad azt a lányt, aki a világon bármit megtett volna Érted. Eldobtad Őt. És tudod mit? Most elveszítetted."

"- Miért csinálod mindig ezt velem?

- Micsodát?

- Egy hétig nem beszélünk. Aztán hirtelen írsz, mintha semmi sem történt volna. Eléred, hogy reménykedjek, aztán az orromnál fogva vezetsz. Mert tudod, hogy nem számít, mennyi ideig nem veszel rólam tudomást, mindig itt fogok várni rád."

" - Hiányzik?

- Nem tudom.

- Ezt nem lehet nem tudni.

- Pedig nem olyan egyszerű. Amikor olyan helyen vagyok, ahol régen együtt voltunk vagy elsétálok a bolt mellett, ahová együtt járunk vásárolni vagy ha meghallgatok egy zenét, amit még Ő mutatott,a gyomrom rögvest görcsbe rándul. Eszembe jutnak a boldog emlékek, a boldog reggelek, a soha ki nem hunyó láng, amikor megcsókolt. Ilyenkor hiányzik. De, ha arra gondolok, mennyit sírtam, hányszor álltam értetlenül egy egy vita előtt, hogy mindig bennem volt a hiba, ő sohasem tévedett, akkor csak annyit mondok : jobb ez így. Szóval nemtudom. Nagyon nehéz.

- És mi történik ha meglátod?

- Tudod, magam köré építettem egy falat, hogy semmikép se tudjon ártani nekem. De, amikor meglátom az addig felhúzott védőfal összedől. Onnantól kezdve megint jönnek a kis pillangók a gyomromba, a nehéz lélegzetvétel és a ' mi lett volna ha ' kérdések sorozata.

- Akkor ne mond, hogy nem tudod eldönteni, hogy hiányzik e.

- Igazad van, hiányzik. Minden mozdulata, a szavai, az érintései. De legfőképp az a tudat, hogy amikor Ő velem volt, érdemes volt felkelnem."

" Nem fogjuk egymást keresni, mert valahányszor a te számod hívnám, ott lesz bennem a dac, hogyha nem hiányzom, miért keresselek. Te sem fogsz hívni, már nem lesz jelentősége a nevemnek a telefonodban... ott leszünk egymás múltjában, nézzük majd az ajtót, de nem fogjuk újra kinyitni. Nincs miért, ebből nem lesz happy end, szerelem sem, semmi... nem vagy benne a tegnapjaimban, a holnapjaimban, mert nem akarom, hogy benne legyél...!"

" NÉHA MÁR KÉSŐ FELKERESNI!
- Beszélnünk kell.

- BESZÉLNÜNK KELL? Oké. Beszéljünk. Beszéljünk arról, hogyan mondtad azt, hogy szeretsz, mielőtt kisétáltál az életemből. Vagy arról, hogyan hazudtál a szemembe. Vagy arról, hogyan fordítottál hátat nekem, amikor a legnagyobb szükségem volt rád. Mi történt az "Örökké"-vel? Elegem van abból, hogy így kezeltél. És te beszélni akarsz? Nos, lehet én nem. Néha jobb, ha a szavak kimondatlanok maradnak."

" Egyszer majd Te leszel az én helyembe. Fájni fog... Ezt garantálhatom... Nem lesz halálos, de azt kívánod bárcsak megölne a kín. Ha ez megtörténik, szeretném első sorból nézni. Nem foglak sajnálni. Még csak nem is nevetlek ki. Egyszerűen csak nézem ahogy arra vársz, hogy valaki betapassza az űrt a szíveden, amit egy olyan lány okozott, mint amilyen srác Te vagy. Nem fogok beléd rúgni, de a szemem se fogom rebbenni, mikor valaki rád veti a végső csapást. Nem gyűlöllek. Egyáltalán nem. Sőt. Akármit is tettél velem, még mindig ugyanúgy szeretlek. Minden emiatt az érzés miatt van. Arról amit tettél velem, nem akarok többé beszélni. Nem akarok rád gondolni, ezért kérlek, ne keress többé, ne játssz velem, ne mosolyogj rám, ne mond, hogy szeretsz. Nem akarok mást, csak elzárni a szívem egy kis zugába és elfelejteni, hogy valaha is léteztél..."

" Bár sose tetszettél volna meg. Bár sose pazaroltam volna arra az időmet, hogy veled beszélgetek, vagy rád gondolok. Bár sose aggódtam volna, és sose érdekelt volna, hogy mennyire figyelmen kívül hagysz. Bár sose izgultam volna ennyire, amikor éreztetted velem, hogy különleges vagyok. Bár sose hittem volna el a szavaidat. Bár sose lettek volna reményeim feléd. Bár sose próbálkoztam volna, úgy hogy tudom, hogy ugyanazokon dolgokon fogok keresztül menni. Mert a végén az egyetlen akinek fájni fog, az én vagyok. "

" Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy már nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebeket kapott, de majd begyógyul, és akkor újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem."

" Azt mondják, a mosoly nem kerül semmibe annak, aki adja, de mégis értékes annak, aki kapja. Én meg azt mondom,hogy ha beintek az is ingyen van, viszont személyesebb és őszintébb is!" :)

" Amíg ezerszer erősebb vagyok, mint aminek látszom; míg százszor okosabb vagyok, mint aminek néhányan gondolnak ; amíg tízszer annyi igaz barátom van, mint másoknak ; amíg pont annyinak tartom magam, mint amennyit érek ; míg feleannyit vagyok rosszkedvű, mint amit mások vélnek ; amíg töredékéhez volt közöm azokhoz, akikkel hírbe hoztak, s amíg végtelen ideig tudok nevetni magamon, addig minden tökéletesen rendben van! "

" Soha nem felejtem, mit éreztem, mikor először megláttalak. Volt benned valami különös, ami örökké megmarad az emlékezetemben. Talán a szemeid, talán a kezeid vagy az ellenállhatatlan mosolyod - mindazok a dolgok, amiket már oly jól ismerek. Bármi is volt az, magával ragadott és megigézett. Ha most rád nézek, olyan embert látok, aki életem mindennél fontosabb részévé vált. Vannak pillanatok, amikor újra érzem a varázslatot, ugyanazt a láthatatlan erőt, ami feléd húz - éppúgy, mint amikor először találkoztunk. És ilyenkor újra megtörténik velem - szerelmes leszek.

" Néha elgondolkozom azon, hogy miért nem tudjuk megbecsülni és értékelni az életet. Miért hagyjuk, hogy minden hétköznapunk olyan átlagos, céltalan kavargás legyen. Mert az! Ha szétnézek a világba mindenki csak rohan, mindenki törtet előre, de közben már nem is tudja mi a cél. Ha megtudnád, hogy 30 napod maradt az életből ugyanígy viselkednél? Ugyanúgy elvesztegetnéd a perceket és nem tennél semmit? Nem hiszem. Akkor értékes lenne minden pillanat. De miért kell ahhoz egy katasztrófa, hogy megtanuljunk ÉLNI? Miért nem megy ez gondok nélkül? És vajon miért akkor tudnánk a legjobban szeretni amikor már nem lehet? Miért akkor hiányzik valaki a legjobban amikor már elérhetetlen? Nagy kérdések ezek, a válasz pedig talán nem is olyan nehéz. Önzőek vagyunk és ettől az önzéstől képtelenek vagyunk a lelkünkkel látni, csak akkor vagyunk képesek levetni az önzés álarcát mikor a fájdalom vagy a hiány elsöpör minden más érzést. Pedig nem lenne nehéz. Ha megpróbálnánk néha magunkba látni rájöhetnénk mennyire elsiklunk a valódi élet felett. Ha tudnád ,mikor ér véget az életed minden perc egy kincs volna. Minden boldog óra egy örökkévalóság. Akkor nem félnél többet ÉLNI. Nem félnél megtenni azt, amit már régóta szeretnél. Észrevennél olyan dolgokat, amik már annyira beleivódtak a mindennapjaid körforgásába, hogy fel sem tűnnek. Mikor érezted utoljára a szél simogatását az arcodon? Mikor álltál meg gyönyörködni az út szélén egy virágba? Mikor szaladtál önfeledten a kék ég alatt? Mikor? Talán még kicsi voltál. És milyen szép dolgok is ezek, nem? Kár, hogy manapság szinte már kinevetik azt, aki ezek közül bármelyiket is megteszi. Nem illik bele ebbe a hibátlan társadalomképbe. A mai világnak már nem ez a szép. Lassacskán kezdünk érzéktelenné válni a szépség felett. Többet ér a mű, a mesterkélt. Nem tudjuk megbecsülni azt amink van, mert mindig több kellene. Ha megszerzel valamit már nem vagy boldog mert megszokottá válik. Megunod. Nem így van? Eldobod és megszerzel valami újat, de hamarosan az sem kell. Ez az EGO hatalma a lélek és az "én" felett.Álarcokba bújt önző emberek róják cél nélküli köreiket nap mint nap, újra és újra, amíg meg nem történik valami, ami kiszakítja őket ebből. A fájdalomban még képesek vagyunk meglátni a szépet. A hétköznapokba már ritkán. Persze ki vagyok én, hogy mi a helyes és megítélek másokat? Én is csak egy vagyok a sok közül, de én szeretnék változni. Nem a világot megváltani, csak magamat. Szeretném, ha minden napom úgy tudnám élni, mintha az utolsó lenne. Meglátni a szépet és eldobni az álarcot. Mástól várni a boldogságot butaság. Mert aki boldoggá tehet az csakis önmagad.!"

" Adj, de ne tűrd, hogy bármit is elvegyenek tőled! Szeress, de ne engedd, hogy visszaéljenek vele! Bízz, de ne legyél naiv! Hallgass meg másokat, de ne engedd elnyomni a saját hangodat! "

Na holnap indulás a Balcsira.:P jók legyetek emberek! :) aztán jót ne halljak rólatok..:DD:P

" Sokszor bunkó vagyok? meglehet. de inkább legyek őszinte bunkó, mint egy kedves álszent. inkább legyen durva és sértő amit mondok, mint behízelgő hazugság! és legyen kevés, de igaz barát mellettem, mintsem sok birka mögöttem. teszek rá, hogy ki mit gondol. aki fontos az tudja az igazságot, a többi meg nem számít.. :) "

" Idővel az ember megérti, mi a különbség a között, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket... és megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel... és hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy... és megtanulod, hogy a egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret... és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel... és megtanulod az utakat mára és mostra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet... a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat félúton... és idővel megtanuljuk, hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is megégethet és elszenesíthet... Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és díszitgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól várod, hogy virágot hozzon... és tanuld meg, hogy tényleg el tud viselni, hogy tényleg van erőd,és tényleg értékes vagy... és az ember csak tanul meg tanul... és idővel megtanulod, hogyha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba... Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad a hibáiddal és nem akar megváltoztatni... de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni... Idővel megtanulod, hogy az igaz barát kevés és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igaziak... Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit meg akartál sérteni... megtanulod, hogy mindenki mondhatja, hogy sajnálom, de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak... megtanulod, hogyha megsértettél egy barátot, valószínűleg soha többet nem lesz úgy, mint régen... Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, amikor hiányozni kezd a régi... Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető... Megtanulod, hogyha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb sokszorosan visszakapod... megtanulod, hogyha sietteted, kényszeríted a dolgokat, nem válnak a reméltté... és megtanulod, hogy a ma a jó, pont ez a perc, nem a holnap... és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal akik körül vesznek, mindig hiányozni fognak azok, a

kik már nincsenek... Idővel megtanulod, hogyha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni... egy sír fölött haszontalan... Megtanulod ezt mind, de csak idővel..." :)

" Mindig azt mondogattam magamnak : megérte. Most jöttem rá, hogy messze nem érte meg, és SOHA TÖBBET nem akarok szenvedni olyan ember miatt, akiről tudom, hogy SOSEM szenvedne értem.."

haha holnap megyek a Forma 1-re. :P

" Ne hagyd, hogy az emberek átgázoljanak rajtad! Ez a te életed. Ha kell valami, merj lépni, és kapd el, mert senki nem fogja tálcán eléd hozni azt, amire vágysz. A jó kislányok mindig a második helyre szorulnak! "

http://www.youtube.com/watch?v=xC7B0pHllUE&feature=g-all-u ♥

" Mire is gondolunk, amikor azt mondjuk valakire, 'Pótolhatatlan' nagy P-vel. Arra gondolunk, hogy maga a személye, az ember hiányozna nekünk, ha egy nap elmenne, és soha nem jönne vissza? Nem, itt másról van szó. Az emlékek hiányoznának? Vagy a nevetése? Amit mond? Nem, szerintem az hiányozna, amit érzel, miközben vele vagy. Az érzést nem tudnád pótolni. Egy embert lehet pótolni. Az érzést.. na azt már nem."

" Ha azt mondom szeretlek, hidd el kérlek! Ha azt mondom utállak, csak azért mondom, mert megbántottál. Ha azt mondom, megőrülök érted, elhiheted, mert ezt érzem. Ha azt mondom nem érdekelsz, csak bántani szeretnélek, mert te is megtetted. Ha azt hiszed nem szeretlek, akkor rosszul hiszed, mert minden kis porcikádat imádom. Ha azt hiszed más érdekel, megsúgom, hogy nem így van, csak féltékennyé akarlak tenni. Ha ellenzem azt, amit teszel, az nem azért van, mert meg akarom mondani, hogy hogyan élj, hanem azért mert féltelek."

" Néha bár látnám a dolgok végét.. Akkor tudnám, hogy ki kell-e tartanom melletted, vagy csak engedjelek el mindent, mielőtt túl magasra szárnyalnék.."

te azt se tudod miről beszélek. :(

" Mindenkiben Téged kereslek. Tudod, amikor valaki köszön nekem, elképzelem, hogy helyette Te állsz ott. Amikor valaki próbál nekem segíteni, de én elutasítom, azt kívánom, bárcsak inkább Te akarnál segíteni. Vagy amikor összefutok egy régi ismerőssel az utcán, és beszédbe elegyedek velük, a fejembe csak az megy, hogy Veled miért nem tudok soha összetalálkozni. Ha egy fiú próbál közeledni felém, elutasítom, mert ő nem olyan mint Te. Tudod, az apró mosolyokban is Téged látlak, tudod, néha már kezdelek igazán elfelejteni. De aztán jön valaki más, akinek Miattad nem tudok esélyt adni. Tudod..., nem igazából fogalmad sincs az egészről. Te nem tudod milyen valakit úgy szeretni, hogy közben mindennap azzal szembesülsz, hogy Ő maga nem lehet a tiéd, csupán az emléke. Te nem tudod,hogy milyen rossz mindennap ráébredni, hogy akárkivel hoz össze a sors, csak Téged látlak benne." :(

" Összeomolhatsz, panaszkodhatsz, sajnáltathatod magad évekig. De egyet jegyezz meg, ez a te életed, és most zajlik könyörtelenül egyfolytában. Éveket pazarolsz olyan dologra, amitől még szarul is érzed magad. Mert az idő nem áll meg a kedvedért, nem árja meg, míg talpra állsz. Minél hamarabb lépsz túl rajta, annál több időd marad, hogy egy olyat találj aki megérdemel téged!"

:(

" Nem olyan pasit akarok, akinek barátnő kell...

hanem olyat, akinek ÉN kellek.."

" Azokon a napokon, amikor éppen csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. Azokon a napokon, amikor rám mosolyogtál, úgy éreztem, nincs lehetetlen. Azokon a napokon, amikor beszélgettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a zuhany alatt, nevettem a testvéreim faviccein, és ezerszer meghallgattam a dalt, amit Te mutattál. Azokon a napokon, amikor hozzám értél, bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt, elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem, míg a könnyem is kicsordult. Azokon a napokon, csak Miattad, tényleg önmagam voltam!"

- Mit csinálnál ha azt mondanám, hogy soha többé nem találkozhatunk?

- Nem hinném el...

- De ha tényleg ez lenne a helyzet.. mit csinálnál?

- Rávennélek, hogy maradj..

- És ha nem maradnék?

- Veled mennék.

- Ha meghalnék?

- Utánad mennék.

- Komolyan?!
- Igen. Te mindig támogatsz, ha szerelmi bánatom van, ha gondok vannak a családommal, vagy ha összeveszek valakivel. Miattad vagyok jókedvű. Miattad bírtam ki mindent ami velem történt. Miattad tudok mosolyogni. Nem tehetem meg veled, hogy cserben hagylak. Meg persze túl sem élném Nélküled. Nincs olyan, hogy csak én. Nekem te már a részem vagy, mióta mindent tudsz rólam. És ha elakarnál tűnni, ne is álmodj róla, hogy sikerülni fog, mert ha kell akkor a föld alól is előáslak, mert a legjobb barátnőm vagy...! ♥

ŐK tényleg IGAZ barátok.

" Átlagos barát / legjobb barát :

egy átlagos barát még sosem látott sírni téged. az igazi barátnak mindig ott van a válla, hogy kisírd magad rajta. egy átlagos barát nem tudja a szüleid keresztnevét. az igaz barát, még a szüleid mobilszámát is tudják. egy átlagos barát szuper ajándékkal állít be a szülinapi bulidra. az igaz barát segít a buli előkészületeiben és a romeltakarításban. egy átlagos barát utálja, ha olyankor hívod, mikor már lefeküdt aludni. az igaz barát letol, hogy miért hezitáltál felhívni. egy átlagos barátnak beszélhetsz a gondjaidról. az igaz barát segít megoldani őket. egy átlagos barát vendégként viselkedik nálatok. az igaz barát kinyitja a hűtőt és kiszolgálja magát. egy átlagos baráttal vége a barátságnak egy nagyobb veszekedés után. az igaz barát úgy gondolja, addig nem is igazi a barátságotok, amíg igazán össze nem vesztetek egyszer.! "

huu csajok. ez a hét úgy kb tönkretett. :D az egész nyár remélem ugyanilyen lesz, mint ez az 5 nap! :P még nagyon sok ilyet akarok..! :)

nem tudom mit nem láttok BENNE..

" Olyan lány vagyok, aki folyton szanaszét hagyja a dolgait. Örökké elveszítem például a hullámcsatjaim. a kulcsom. a fülbevalóm párját. néha úgy érzem a fejemet is... de ez még csak a kezdet. folyton azon kapom magam, hogy elvesztegetem az időm, nem csak perceket, de napokat, heteket, hónapokat... bár még ezt az érzést is tudom kezelni valahogy. de a tudat, hogy egyszer Téged is elveszítelek... tudod, szokták mondani, hogy néhány érzés igazi 'csendes gyilkos'.. lassan kínoz, szinte megfojt... na ez pont ilyen. ez egy olyan érzés, amivel egyszerűen képtelen vagyok megbirkózni...! "

megkérhetnélek?!

" Megkérhetnélek valamire? Ha majd legközelebb megint úgy döntesz, hogy a saját érdekedben keresztül nézel rajtam, volnál szíves előre figyelmeztetni?! "

" Nem kell minden alkalommal a buli lelkének lenned. Nem kell mindig más pasival smárolni és az sem mérvadó, hogy milyen rövid a szoknyád. Nem kell a feleseket egymás után meginnod, nem ettől leszel te a legmenőbb csaj, mert soha nem mondasz nemet a piára. attól leszel olyan lány, amilyen lenni akarsz, ha azt teszed, amihez kedved van. nem számít, ha nem úgy csinálsz mindent, ahogy elvárják tőled. tedd azt,ami neked jó.ha szeretsz valakit legyél vele, és ne azzal aki először rád mosolyok és reggel ugyanezzel a mosollyal hagy el. mert semmit sem muszáj. csak légy önmagad, és ha jó úton vagy ne fordulj vissza többé."

" Voltak kedvenc napjaim, de volt egy igazán fontos nap.

Voltak kedvenc csókjaim, de volt egy ami a legédesebb.

Voltak kedvenc öleléseim, de van egy ami melegebb mindegyiknél.

Voltak kedvenc pillantásaim, de van egy szempár, ami örökre megigézett.

Vannak kedvenc embereim, de van egy, akihez minden emlékezetes kötődik."

bele szerettem

" Csak úgy jött... Magától... Csak az életem bolygatta fel. Mindössze felforgatta az életem! Jött, látott és győzött. Elvarázsolt. Már az első pillanatban. Megláttam azokat az igéző szemeket, és elvesztem... Elvesztettem az irányítást az eszem fölött. A szívem vitt... a karjaiba. Egyenesen a karjaidba! Újra azok a szemek... És az ajkai már az enyémeket érintették... Az a csók... Mintha nem varázsolt volna még el eléggé... Majd a fülembe suttogott... Nem is emlékszem, mit. Nem volt fontos. Csak a varázslat. Ami körülöttünk volt... Elveszítettem az eszem. A szívem pedig beleszeretett a szemeibe. És a csókjába... Beleszerettem. Az első percben azt hiszem... "

"Tudod mi a bajod? Túl gyorsan kötődsz. És ha egyszer kötődsz valakihez, bármit megteszel, hogy megfelelj neki, és hogy boldoggá tedd. Sosem arról van szó, hogy te mit akarsz, mindig más érdekeit nézed a sajátod előtt. Túl sok lehetőséget adsz az embereknek, akik túl könnyen feladják, ők ezt nem érdemlik meg. Kihasználnak téged, és befolyásolható leszel. De te jól megvagy úgyis, mert ők ott vannak az életedben, és te csak ennyit akarsz. És még ha át is vernek, te akkor is ott leszel nekik. Mert ez vagy te, ilyen vagy. Ha egyszer kötődsz valakihez, foglyul ejtik a szívedet, és mindig lesz benne helyük. És ezért olyan nehéz most Őt elengedned." :(

egyszer mindennek eljön az ideje. :))

~Igen.. eljön a nap, amikor majd csak nézel utánam vágyakozva, én pedig majd csak magamba kacagok és ezt mondom : " igen, ez volt az a srác, aki engem régen kidobott!"

" Amikor mondanád, de nem mered, mert félsz, hogy elrontod vagy elveszted.

Amikor zokognál igazán és szívből, de csak halkan szabad, nehogy bárki is meghallja.

Amikor hívnád, de félsz, hogy úgyse jön, mert fontosabb dolga van, mint a te kis életeddel foglalkozni.

Amikor legszívesebben széttépnél valamit vagy valakit... akár az egész világot.

Amikor várod, hogy jöjjön és végig hallgasson, de főleg megértsen, de esze ágába sincs ilyesmi...

És amikor te sem tudod, mi lenne a legjobb, menni vagy maradni, hagyni, hogy menjen vagy marasztalni... "

" Soha ne hanyagold el azt az embert, aki őszintén érdeklődik irántad és valójában szeret... mert egy napon majd azt veszed észre, hogy amíg Te kavicsokat szedtél, elvesztettél egy gyémántot."

nincs olyan :)

" Ne szomorkodj amiatt, ha nem szeret.. Nem tudja mit dobott el magától.. Egy nap talán majd megbánja, hisz nincs még egy olyan ember, mint te.." :)

rájöhetnél.

" Míg te kerülsz, más felfigyel rám, míg te megbántasz, más megvigasztal... míg te velem veszekedsz, más ír : szia, szép vagy! beszélgetünk? míg te túl elfoglalt vagy, hogy foglalkozz velem, más időt szakít rám és vigyáz rám... míg te sírásra késztetsz, más mosolyt csal az arcomra. Míg neked nem jut eszedbe, hogy felhívj, más megteszi. Míg te nem tudod eldönteni, hogy tényleg engem akarsz, más már rég rájött.!!! " :/

"Mije van neki, ami nekem nincs?! "

hm.. ez egy nagyon jó kérdés. :(

" Létezik egy olyan ember, akit régen nagyon szerettél, és azt mondod, hogy nem érzel iránta semmit. Egy olyan ember aki ott csücsül a szíved trónján és mindig rágondolsz amikor tovább lépsz az élet bizonyos szakaszain. Egy olyan ember akinek naponta legalább egyszer megnézed a profilját, csak azért, hogy meglásd, hogy mi történik vele. Egy olyan ember, akihez dolgok fűznek, ha találkozol egy ilyen dologgal, legyen az egy fénykép, egy zene, egy helyszín, bármi, te elmosolyodsz, beugranak a régi emlékek, hogy milyen jó is volt vele, és azon kapod magad, hogy az örömöd sírásba megy át, mert már tudod, nem lesztek többé együtt. Vagy meglátsz valamit, amit nem szeretnél, és egész nap csak arra tudsz gondolni, és érzed azt a könyörtelen fájdalmat ott legbelül. Egy olyan ember, akit ha meglátsz érzel valamit, ki tudja mennyi idő után még mindig. És akkor azt mondod, hogy te nem szereted, és igazából ezt is gondolod... de a szív tudja az igazságot."

http://www.youtube.com/watch?v=wPgG2uE9wJs&feature=BFa&list=FLzF_EG7Xp8OJ1W7ArATMdtA
" Nem érdekel már, hogy többet nem bújsz hozzám, nem érdekel már, hogy többet nem nézel rám, tudod nem kell, hogy sajnálj még sok minden vár, nem érdekel már az, hogy fáj kimondom VISZLÁT."

akkor és most.

" Le sem tudod tagadni, hisz látszik rajtad, hogy szereted a jelened, de hiányzik a múltad.."