Lehet, hogy mosolygok, de belül már háromszor megöltelek. :) 

Egy lány sejti, hol vannak a határai. Egy okos lány viszont tudja, hogy nincsenek. :)
/ Marilyn Monroe/ 

Néha tudomásul kell venni, hogy nem vagyunk ugyanolyan fontosak a másiknak, mint Ők nekünk. Csak ígérgetik a "majd jövök" , meg "majd találkozunk", meg " elmegyünk ide-oda", meg " majd kereslek", vagy egyáltalán "számítasz valamit". Mert ha valaki azt akarja, hogy jelen legyek az életébe, az helyet csinál benne. Nem kellene megküzdenem a helyért. Ha olykor megbánt, nem indokot, kifogást keres a tettére, hanem bocsánatot. Talán jóhiszeműen vagy tudaton kívül de még mindig elhiszek, akármilyen kifogást, magyarázkodást, de már tudom nem a szavak, hanem a tettek beszélnek..

   

Előbb-utóbb belefáradunk. Mindenbe. Minden apró kis konfliktusba, belefáradunk, hogy nem mondjuk ki valódi érzelmeinket. Belefáradunk a folyamatos várakozásba, a megfeleléskényszerbe. Abba, hogy akárhogyan is küzdünk, sosem érjük el, amit akarunk. Mert mindig jön valaki, vagy valami ami feltart minket. Belefáradunk, hogy állandóan csalódásnak van kitéve a lelkünk, és belefáradunk, hogy akiért mi bármit megtennénk, annak mi sose leszünk elég jók. Feladjuk. 

Sose szerettél, sose akartál engem úgy ahogy én Téged. Bizonygattad, de mind hazugság volt. Csak egy voltam a sok közül, aki bedőlt Neked. Tudod innen nézve a sok hazug szeretlek és a hiányzol mögött még mindig itt bent vagy, akár megbántottál, akár nem. Akár igaz volt, akár nem. Sose kértem, hogy maradj velem, túl nagy hülyeség lett volna tőlem. Már megbántam, hogy sose mondtam el Neked, hogy Veled akarok lenni. Megvolt rá a lehetőségem, de sose tettem semmit. 

Ti ketten összefuttok, akár az interneten vagy barátokon keresztül vagy az iskolában. Flörtölni kezd veled, amikor először beszéltek és te is vele, mert naiv vagy, hogy észrevedd a mosolya mögött a hazugságokat. Elkéri a telefonszámod és amiért annyira el vagy varázsolva a szép szavaktól gondolkozás nélkül megadod neki. Először ír neked, te csak mosolyogsz hülyén. Azt hiszed, hogy érdekled Őt. Csípkelődve beszélgettek, célozgattok, megismeritek egymást. Aztán már megszokássá válik. Minden reggel a 'jó reggelt. :) ' üzenetek néha a 'baba' 'cica' a hangulattól függően. Egymásról beszéltek, hogy mennyire jól néz ki a másik, és hogy kedvelitek egymást. Látni akar és azt mondja te vagy az egyetlen lány. Néha több akar lenni, mint barátod, de mégsem áll készen rá. Vársz rá, mert elhiszed, egyszer eljön a Ti időtök. De van egy pont ahol az üzenetek, beszélgetések ritkulnak... Már nem igazán ír neked reggelente, és ha ír is érzéstelenül. Már nem akar találkozni veled, a beszélgetések kezdik értelmüket veszteni. Felesleges küzdelem. Akárhányszor csöng a telefonod, mindig ő jut eszedbe de ő már nem hív. Mégis mindennap írni akarsz neki. Féltékeny leszel, amikor látod, hogy mással van. Észreveszed, hogy másik lánnyal beszél. Ugyanaz a mosoly, ugyanaz a nevetés, testbeszéd, flört. És akkor bekattan : soha nem kellettél neki. Egyre inkább fájni kezd, hogy senki voltál. A pillanatok amikor elmentek egymás mellett mintha semmi sem történt volna. Mintha nem is ismernétek egymást. Eltűntek a lepkék, helyette ott az érzés, hogy nem vagy elég jó. Ez a legrosszabb tudat, hogy ő volt neked a minden ; az első gondolatod reggel és az utolsó elalvás előtt, a személy akiről mindig álmodoztál, és ennek a személynek TE nem jelentettél semmit... 

Anya az, aki szeret és támogat, miközbe te az álmaidat kergeted. :)

Egy nap lehet megtalálom a hercegem, de Apukám örökké a szívem királya marad. :) 

Az "igen" szó reményt, a "nem" szó lezárást ad. A "lehet", a "majd" és a "talán" annyit mond: megalázlak, mert gyáva vagyok. 

Ha egyszer belém szeretsz, ne a vasárnapi legjobb megjelenésembe szeress bele, ne abba aki sok órás készülődés után vagyok vagy a hamis mosolyomba vagy a frissen elkészített frizurámba. Szeress engem a testemmel együtt, a kis felesleggel a csípőm körül. Annak tudatában szeress, hogy sosem lesz tökéletes alakom, és ráadásul nem is érdekel, hogy nem lesz. Szeress bele a türelmetlenségembe, a féltékeny énembe, azokba az időszakaimba amikor egyáltalán semmit nem érzek. És szeress belém úgy, hogy néha úgy viselkedem akár egy gyerek, míg máskor bárkinél érettebb vagyok. Szeress bele a sebhelyeimbe, a vonalaimba és minden olyan dologba, ami miatt messze nem vagyok tökéletes. És szeress bele minden oldalamba, a jóba és a rosszba egyaránt, és különös azokba amik révén sokat hibázom. Szeress belém mindennel együtt, egészen, vagy ne szeress engem egyáltalán. 

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=CPmfouxcDdI

Ne aggódj, talán úgy gondolod, hogy nem fogsz túljutni rajta soha. De gondolj bele, azt is gondoltad, hogy örökké fog tartani. 

:)

Elbizonytalanodtam.. Csak néztem a képed.. de nem jutottam igazából semmire. Mert ezzel mindig csak ugyanaz a baj, mint általában... mire rájössz, hogy volt egy bolond kislány, aki bolondult érted, addigra feladom a reményt és lemondok rólad... 

Végre nyár! :) Már nem sokat kell kibírni. :D