Dalcsi

Ti ketten összefuttok, akár az interneten vagy barátokon keresztül vagy az iskolában. Flörtölni kezd veled, amikor először beszéltek és te is vele, mert naiv vagy, hogy észrevedd a mosolya mögött a hazugságokat. Elkéri a telefonszámod és amiért annyira el vagy varázsolva a szép szavaktól gondolkozás nélkül megadod neki. Először ír neked, te csak mosolyogsz hülyén. Azt hiszed, hogy érdekled Őt. Csípkelődve beszélgettek, célozgattok, megismeritek egymást. Aztán már megszokássá válik. Minden reggel a 'jó reggelt. :) ' üzenetek néha a 'baba' 'cica' a hangulattól függően. Egymásról beszéltek, hogy mennyire jól néz ki a másik, és hogy kedvelitek egymást. Látni akar és azt mondja te vagy az egyetlen lány. Néha több akar lenni, mint barátod, de mégsem áll készen rá. Vársz rá, mert elhiszed, egyszer eljön a Ti időtök. De van egy pont ahol az üzenetek, beszélgetések ritkulnak... Már nem igazán ír neked reggelente, és ha ír is érzéstelenül. Már nem akar találkozni veled, a beszélgetések kezdik értelmüket veszteni. Felesleges küzdelem. Akárhányszor csöng a telefonod, mindig ő jut eszedbe de ő már nem hív. Mégis mindennap írni akarsz neki. Féltékeny leszel, amikor látod, hogy mással van. Észreveszed, hogy másik lánnyal beszél. Ugyanaz a mosoly, ugyanaz a nevetés, testbeszéd, flört. És akkor bekattan : soha nem kellettél neki. Egyre inkább fájni kezd, hogy senki voltál. A pillanatok amikor elmentek egymás mellett mintha semmi sem történt volna. Mintha nem is ismernétek egymást. Eltűntek a lepkék, helyette ott az érzés, hogy nem vagy elég jó. Ez a legrosszabb tudat, hogy ő volt neked a minden ; az első gondolatod reggel és az utolsó elalvás előtt, a személy akiről mindig álmodoztál, és ennek a személynek TE nem jelentettél semmit...