Aki menni akar, engedjük el. Aki nem tudja mit akar, küldjük el. Aki a kezét nyújtja, fogadjuk el. Aki képes szavakkal is ölelni, pedig nem tudja biztosan kap-e valaha viszonzást, mégis önzetlenül képes adni, annak tényleg hatalmas a szíve. Aki nem akar szeretni, az gyáva. Aki meri vállalni a bukást, az bátor. És aki tud néha sírni, az mer szeretni is.

 

Néha csak el kell fogadnod, hogy mennyi van az életedben ott, ahol tartasz. Minden lépéshez tartozik valami, valami jó, valami álom, valami csoda, ugyanakkor valami hiány, valami tragédia is. Van az az út, amiért áldozatot kell hozni - meg persze elég felnőttnek lenni ahhoz, hogy hiszti nélkül elfogadd. Mindennek ára van. Van olyan, hogy először össze kell raknod a saját életed, megvalósítani az álmaidat, meg hasonlók és csak utána jöhet a másik az életedbe. Addig nem. De tudod mit? Inkább legyen így. Teremts sziklákat magad köré, olyanokat, amik biztosítanak arról, hogy minden rendben lesz, hiszen védve vagy és megtartanak. A sziklák ugyanakkor veszélyesek. Akárki nem mássza meg őket, de ez nem baj. Egyáltalán nem az. Adj hálát értük, ugyanis nem kell mindenkinek megmásznia, csak az jusson át rajtuk, akinek valóban ott a helye. Aki valóban komolyan gondolja. 

Aki szeret : Nem fogja elvárni tőled, hogy úgy viselkedj, ahogy ő akarja, hanem mosolyog amikor látja, hogy egyedi vagy. Aki szeret, nem fogja elvárni, hogy úgy élj ahogy ő jónak gondolja, hanem örömmel látja, ahogyan élsz. Aki szeret, nem fogja elvenni a szabadságodat, hanem örül annak, aminek te is örülsz. Aki szeret, nem akar ujjal mutogatni rád, hogy te rontottad el az életét, hanem megköszöni, hogy mellette vagy és tanítod őt. Aki szeret, átölel bármikor, tiszta szívvel, minden ok nélkül.. mert szeret.

Imádtalak Djerba. :)

Ezen a nyáron szinte mindenkit elvesztettem.. de nembaj. ha valaki elmegy, az azért van, mert jön helyette valaki új :) én hiszek benne, hogy mindenkinek megvan írva a sorsa és okkal lépnek ki emberek az életünkből és okkal be. de akiknek benne kell lenniük az életedbe azok ott voltak és ott is lesznek mindig. akármi történik.. akármennyire összevesztek.. akármennyire megbántjátok a másikat. minden két emberen múlik. :)

http://www.youtube.com/watch?v=LpoNM8_5n54

Eljön majd az idő, amikor megérted, hogy ideje befejezni az óceán átúszását valaki olyanért, aki pocsolyába se lépne érted...

Tudod mit mondok Neked? Örülj, amikor hisztizünk! Becsüld meg a veszekedést és szokj hozzá, hogy mi nem tudunk olyan hanyagul legyinteni, mint ti férfiak! Fogadd el. Nekünk ki kell mondani a problémákat. Tudod mitől félj? Amikor már nem veszekszünk. Amikor legbelül már nagyon rég forr valami. Öntudat, talpra állás, erő. Tudod mikor legerősebb és legveszélyesebb egy nő? Amikor hallgat...

Nem vagyok agresszív, de remélem egy unikornis halálra dug. Csupán szeretetből.. :)

Aki sokat keveri a szart, előbb-utóbb berántja a kanál..! ;) 
 

Nincs szükséged vízre, ahhoz, hogy érezd, süllyedsz.. 

 

Engem miért érdekeljen, ha Téged nem? Én miért keresselek, ha Te nem keresel engem? Én miért gondoljak Rád, ha Te nem teszed? Én miért törjem magam, ha Te nem? Miért foglalkozzak Veled, ha Te nem velem? Egy idő után elég unalmas lesz már, és akkor rájössz, hogy mit vesztettél..

Örökre egy csodás seb leszel a szívemben..

Ha vesztettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és legigazabban. Amikor szembesülsz vele, hogy már "nincs". Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül - a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek : a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen - a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod : milyen hülye voltam! Nem láttam, hogy milyen kincset szórok szét minden percben és órában! Bár akkor tudtam volna, amit most tudok : hogy ajándék volt Vele az élet! Bár visszakaphatnám, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném.. és elmondanám neki azt is, hogy... mit? Amit nem lehet elmondani..

Sok mindent szeretnék mostanába, de legfőként azt, hogy bárcsak itt lehetnél mellettem. Furcsa, de nem emlékszem rá, hogy mielőtt megismertelek, mikor sírtam utoljára. Mostanába meg úgy látszik hamar kicsordul a könnyem... Te viszont valahogy értelmet adsz, még a szomorúságnak is, úgy közelíted meg a dolgokat, hogy attól enyhül a fájdalmam. Drága kincs vagy, ajándék, s ha majd újra együtt leszünk, addig akarlak a karjaimba tartani, amíg lesz bennünk elég erő, hogy ezt megtehessem. Sokszor csak az tartja bennem a lelket, hogy gondolatban Veled lehetek.

Soha többé nem fogok senkit úgy szeretni, hogy az elvesztése fájjon...

Sokféleképpen nézhetsz emberekre. Felnézhetsz rájuk, lenézheted őket, és keresztül is nézhetsz rajtuk. De elég néhány keményebb lecke az élettől, és megtanulhatod, hogy valóban is lásd őket, ne csak nézd...

Hazudj szemberrenés nélkül, mosolyogj, amikor más feltudna robbanni, építs falakat magad köré, majd rombold le őket, majd építs újabbakat.. gyűlölj vagy szeress tiszta szívedből, légy játékos, titokzatos, kiismerhetetlen, bosszúálló, haragtartó, majd megbocsájtó, tudd, hogy ki a fontos, Őket ne, de mindenki mást könnyen ereszd be és ki is az életedből. Érd el, hogy utáljanak, beszéljenek rólad rosszindulatú pletykákat, összesúgjanak a hátad mögött... mert az, aki tud játszani az emberekkel, eléri, hogy érzelmeket váltson ki belőlük. 

 

A szerelem olyan mint az alkohol. Megrészegít minket, hülyeségeket teszünk és mondunk miatta. Vakmerőek leszünk tőle, nagyokat nevetünk, olyat is megteszünk amit józanon nem mernénk. A szerelem olyan mint a drog. Eleinte mennyekbe emel, elkábít majd egyre jobban tönkre vág, függővé tesz. A szerelem olyan mint a halál. Megrémít minket, félünk tőle, de elkerülhetetlen.

Nem kérem, hogy szeress. Tőled elvárom. :)

Nem dühvel ölsz, hanem nevetéssel! :) 

 

Várj arra aki, majd megküzd érted, ahelyett, hogy felkínálod magad. Várj arra, aki majd magától ír, anélkül, hogy kérdeznél előbb bármit is. Arra, aki majd magától odamegy, anélkül, hogy hívnád. Aki majd felajánlja a segítségét, anélkül, hogy kérnéd. Arra, aki feltesz kérdéseket és nem csak végighallgat. Arra, aki tisztel, aki órákon képes beszélgetni veled és igazán megtud nevettetni. Inkább várj, mint olyanra pazarold az időd, akiért mindig csak te küzdesz, aki nem keres, akit unszolni kell, aki megbánt. Nem kell taktikázni egyszerűen csak maradj Nő! :)

Mindig féltem és félek is attól, hogy valaki olyat veszítek el, akit szeretek. De néha elgondolkodom azon, hogy vajon akad e olyan, aki engem fél elveszíteni..?