Dalcsi

Sok mindent szeretnék mostanába, de legfőként azt, hogy bárcsak itt lehetnél mellettem. Furcsa, de nem emlékszem rá, hogy mielőtt megismertelek, mikor sírtam utoljára. Mostanába meg úgy látszik hamar kicsordul a könnyem... Te viszont valahogy értelmet adsz, még a szomorúságnak is, úgy közelíted meg a dolgokat, hogy attól enyhül a fájdalmam. Drága kincs vagy, ajándék, s ha majd újra együtt leszünk, addig akarlak a karjaimba tartani, amíg lesz bennünk elég erő, hogy ezt megtehessem. Sokszor csak az tartja bennem a lelket, hogy gondolatban Veled lehetek.