A legtöbb ember legnagyobb gyengesége, hogy fél kimondani azt amit érez, annak aki iránt érzi.
Te voltál a kedvenc tévedésem.
Nem ismersz és rohadtul nem tudsz semmit rólam.
Van, hogy nem a pillangók jelzik, hogy szerelmes vagy, hanem a fájdalom.
Az élet folyamatos harc. Dél előtt még visszahúz az ágy, délután már visszahúz az ágy.
és kezdődik minden előről.. valaki nagyon elátkozott.
Olyan jó lenne a szemébe mondani MINDENT...
A gond akkor van, amikor te becsukod azt a bizonyos ajtót, ő pedig hirtelen észreveszi, hogy az eddig nyitva volt..
Egy dolog úgy elszaladni, hogy van, aki fusson az ember után. Egészen más dolog egyedül rohanni a semmibe.
Amikor már azt hiszem, hogy ettől nem lehet rosszabb...
Tudod, hogy szerettem volna, hogy megcsókolj?
Hinni azt, hogy valakinek te vagy a legfontosabb, csodálatos érzés... de tudni azt, hogy jelentéktelen vagy, leírhatatlan...
Mostmár megtanultam, hogy aki nem keres, annak nem hiányzom...
Szeretek belenézni a szemébe. Annyira gyönyörű.
Néha csak rohadtul nehéz. Nem is érted, hogy mi, csak fáj. Aztán elkezdesz szembesülni vele és rájössz : sokszor a legnagyobb boldogság mögött is lapulhat valami, valami igazán fájdalmas, amiről megfeledkeztél. De ott van és ott is marad, olyan, mint egy ágyon felejtett tű : lehet, hogy nem látod, de attól még ott van, és bizony ha hozzád ér, ordítani fogsz.
Ha tudnád mit érzek, változna valami?
Csorogtak a könnyeim, mintha sírnék vagy megolvadt volna bennem az élet..
Félek elmondani, hogy mit érzek, mert rettegek a választól..
Reménykedsz, pedig te is tudod, hogy már minden veszve van.
Amikor az első könnycseppet ejtettem miattad, akkor kellett volna feladnom.
Miért várom, hogy írj, ha tudom, hogy sose teszed meg?
A hangodba is szerelmes vagyok.
Mindenről Te jutsz eszembe.. mindenről.
Valamiért mindig képesek vagyunk elhinni, hogy ez más lesz.
Már az első pillanat is különös. Tudjuk, hogy ismeretlen emberrel állunk szemben, mégis érezzük, hogy ő egészen más, mint a többi. Hiába van másoknak vonzóbb külseje, lehengerlőbb humora, szárnyalóbb intellektusa, nem menekülhetünk, szívünk nem ereszti őt.
Aki nem lát fölfelé, azt a bajok tönkreteszik. Aki fölfelé lát, ott lesz erős, ahol eltört, és ott lesz legyőzhetetlen, ahol sokat vesztett. Kudarcaiból hatóanyag lesz, vereségeiből pedig diadal - tragédiái érlelik naggyá.
/ Müller Péter /
Határokra szükséged van, de falakra nem. A falak elválasztanak, a határok pedig megbecsülnek!
Félünk attól, hogy az emberek összetörnek minket, egészen addig, amíg össze nem törjük saját magunkat.
Az ember nem azzal lesz boldog, aki mindig ott van mellette, hanem azzal, aki hiányzik neki.
