Az elején minden vágyad az, hogy visszajöjjön, elnéznél neki mindent, még azt is, hogy magadra hagyott. Majd eltelik egy kis idő, ráébredsz arra, hogy nélküle is megy tovább. Halad az élet, megtörve, de mégis boldogan, mert nem adtad fel. Majd túllépsz mindenen, beletörődsz abba, hogy elakart menni és elengeded, de nem úgy, hogy titkon abban reménykedsz mikor kopogtat az ajtód előtt térdre rogyva, hanem elengeded, mert tudod, hogy valami jobb vár rád. Megérzik, érzik, amikor már nem birtokolhatnak és akkor bumm. Felbukkan. Pont úgy, ahogy megálmodtad. Ott van és teper. A baj csupán az, hogy te már túljutottál rajta. Elengedted és már az elégtétel sem hoz neked boldogságot, mert tudod, hogy nem hozzád tartozik. Sajnálod, de mégsem vagy boldog, hogy szenved. Hogy miért? Mert elbúcsúztál tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése