Néha csak rohadtul nehéz. Nem is érted, hogy mi, csak fáj. Aztán elkezdesz szembesülni vele és rájössz : sokszor a legnagyobb boldogság mögött is lapulhat valami, valami igazán fájdalmas, amiről megfeledkeztél. De ott van és ott is marad, olyan, mint egy ágyon felejtett tű : lehet, hogy nem látod, de attól még ott van, és bizony ha hozzád ér, ordítani fogsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése